Merre tart a munkanélküliség?

A KSH által elérhető legfrissebb információk szerint a munkanélküliségi ráta 2023. augusztusában 4,1% országos szinten, míg az első negyedév végén 3,9% volt.

A munkanélküliség legalacsonyabb szinten az elmúlt időszakban 2022. júniusában volt, 3,2%-kal. A legmagasabban pedig 2020. júliusában volt, 4,7%-kal. Valószínűleg mind a két adat leginkább a Covid okozta válsághoz köthető. 2020-ban behúzták a vészféket a vállalkozások, elbocsátások történtek, vagy éppen maguk a munkavállalók mondtak fel. Az persze már más kérdés, hogy ezt önszántukból tették-e, vagy csak a kialakult helyzet miatt. 2022-ben viszont a gazdaság kezdett újból fellélegezni, növekedésnek indulni, visszatérni a járvány előtti ritmushoz. Ám úgy tűnik, hogy a munkanélküliség azóta szépen lassan, de biztosan növekedni látszódik.

A KSH adatai úgynevezett megkérdezésen alapuló statisztikák. Értelmezésében az a munkanélküli, aki a megjelölt héten nem folytatott legalább 1 órás keresőtevékenységet, aktívan keres munkát és 2 héten belül munkába is tudna állni. Aki ez a három kritérium alól bármilyen oknál fogva kiesik, már nem számít munkanélkülinek. Ő már az inaktív kategóriába tartozik a tanulókkal, nyugdíjasokkal, gyermekvállalás miatt távol lévőkkel egyetemben.

A munkavállaló korú népességet (15-74 év) tehát 3 csoportra bonthatjuk:

• Aktívak – akik dolgoznak
• Munkanélküliek – akik nem dolgoznak, de szeretnének és tudnának
• Inaktívak – akik nem dolgoznak, nem szeretnének és/vagy nem tudnának

2023. augusztusi adatok szerint átlagosan 9,3 hónap alatt találtak munkát az álláskeresők. A tartós, tehát legalább egy éve munkanélküliek aránya pedig 36,6% volt.

Az üres álláshelyek száma 2023. II. negyedévében Magyarországon 79.800 db. A legtöbb betöltendő állás a feldolgozóiparban található (18.130 db), ezt követi az adminisztratív szolgáltatás (10.609 db) és az egészségügy (9.025 db).

Majdnem 80.000 üres álláshelyre jutna nagyjából 200.000 fő munkanélküli. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért nem sikerül feltölteni az üres álláshelyeket?

A válasz sokrétű, de a legfőbb oka az, hogy a meghirdetett álláshelyek és az állást kereső egyéneknek nincs közös nevezőjük. A problémát általában a megfelelő végzettség hiánya okozza, vagy az, hogy az álláskereső másik szakmában keres állást, mint ami éppen meg van hirdetve. Nem elhanyagolható azonban a területi különbség sem. Sokszor a nyitott pozíció nem ott van, ahol a munkanélküli ember. Itt bizony Mohamednek kellene a hegyhez mennie, de ez a magyar lakosságra nem igazán jellemző.

Mindenki ott szeretne elhelyezkedni, ahol él, de legalábbis minimális távolságra attól. Ez valahol érthető, hiszen a magyarok egészen másképp szocializálódtak, mint például a németek, vagy amerikaiak. Náluk a ritkább eset, amikor egy ház vagy lakás az ember tulajdonában van. Sokkal jellemzőbb, hogy a lakóhelyet csak bérlik, ettől fogva nem köti őket annyira adott helyhez. Ha kell, akkor belátható időn belül át tudnak települni az ország bármelyik pontjára. Ezzel ellentétben Magyarországon továbbra is az a jellemző, hogy az ingatlanok magán tulajdonban vannak. Mi évekig gyűjtögetünk, hitelt veszünk fel ahhoz, hogy meg tudjunk vásárolni egy házat vagy lakást. Amit utána évről évre újítunk, szépítünk. A rokonainkat szeretjük a közelünkben tudni, a barátainkkal szeretünk mélyebb kapcsolatokat kialakítani, személyesen találkozni. És valljuk be, egy kicsit lusták is vagyunk ahhoz, hogy bőröndbe pakoljuk a családunkat azért, hogy az ország egy másik pontján folytassuk az életünket.

Pedig ehhez a munkáltatók többsége anyagilag is hozzájárulna, de elérhetőek különböző mobilitási támogatások is.

Az alábbi két táblázatból leolvasható a munkanélküliségi ráta, valamint az üres álláshelyek száma megye szintű lebontásban. A legtöbb munkanélküli éppen azokon a területeken él, ahol egyébként sincs sok álláslehetőség. Ahol azonban sok nyitott pozíció van, ott nagyon alacsony a munkanélküliség. Éppen erre lehetne megoldás a mobilizáció.