Jogviszonyok összehasonlítása II. rész

Egy vállalkozás működésében gyakran ugyanaz a kérdés merül fel: valakinek el kell végeznie egy munkát. A kérdés azonban nem pusztán az, hogy ki végzi el, mennyiért és mikor, hanem az is, hogy milyen jogviszony kerül kiválasztásra, és hogyan történik a munkavégzés.

Az előző részben írtunk arról, hogy mi alapján határolunk be egy-egy jogviszonyt, hogyan különítjük el őket egymástól és részletesen megnéztük a munkaviszonyt, valamint a megbízási- és tartós megbízási jogviszonyt.

Ebben a részben tovább megyünk a jogviszony útvesztőben, kezdjük is a társas vállalkozói jogviszonnyal és folytassuk a vállalkozói jogviszonyokkal, egyszerűsített foglalkozással.

Az alábbi összefoglaló a 2026. szeptember 17-én hatályos magyar szabályozás alapján készült és nem minősül tanácsadásnak. A konkrét jogviszony minősítése mindig az adott tényállástól függ, ezért egy konkrét szerződés vagy foglalkoztatási konstrukció megítélésénél egyedi jogi és adózási vizsgálat indokolt.

4. Társas vállalkozói jogviszony

A saját cégemben dolgozom kifejezés jogilag több különböző helyzetet takarhat. Sokan úgy gondolják, hogy „Én vagyok a tulajdonos, ezért nekem nincs munkaviszonyom.” Ez ugyan lehetséges, de nem törvényszerű.

Egy társaság tagja többféle minőségben is közreműködhet:

1. pusztán tagként;
2. személyes közreműködést végző tagként;
3. munkavállalóként;
4. megbízottként;
5. ügyvezetőként;
6. társas vállalkozóként.

Ezeket külön-külön kell megvizsgálni. A tagsági jogviszony önmagában nem azonos a társas vállalkozói jogviszonnyal. A tag elsősorban tulajdonosi, társasági jogi pozícióban van:

1. szavazati joga lehet;
2. osztalékra jogosulhat;
3. részt vehet a társaság legfőbb szervének döntéseiben;
4. üzletrésze vagy részesedése van.

A személyes munkavégzés azonban már egy másik kérdés. Amennyiben a tag ténylegesen dolgozik a társaságban, meg kell vizsgálni, hogy milyen jogcímen teszi ezt.

Ügyvezetőként is lehet valaki munkavállaló, hiszen a Ptk. kifejezetten lehetővé teszi, hogy a vezető tisztségviselő az ügyvezetést a társasággal kötött megállapodás alapján megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban lássa el. 

A társaság tagja, aki egyben ügyvezető is, társadalombiztosítási szempontból többféle helyzetbe kerülhet. A NAV 2026-os tájékoztatója szerint például, ha a tag ügyvezetőként munkaviszonyban dolgozik, akkor munkavállalóként biztosított. Ha azonban az ügyvezetést megbízási jogviszonyban végzi, és emellett személyesen közreműködik a társaság tevékenységében, a jogállást tovább kell bontani. 

Minimum járulékalap

A főfoglalkozású biztosított társas vállalkozónál a járulékalap főszabály szerint havonta legalább a minimálbér, mely 2026-ban jelenleg bruttó 322 800 Ft. Szintén igaz, hogy ha a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú végzettséget igényel, akkor a járulék alap legalább a garantált bérminimum, azaz 2026-ban 373 200 Ft havonta.

Ezek az összegek akkor is érvényesek, ha a tag valójában nem vesz fel jövedelmet, vagy ennél kevesebbet. Ugyanis a járulékot és a szociális hozzájárulási adót akkor is ezen összegek után kell megfizetni minimum.

Társas vállalkozó és gyermekvállalás

A társas vállalkozói jogviszony önmagában nem hat negatívan a gyermekvállalás szempontjából.

A lényeg az, hogy az érintett személy milyen társadalombiztosítási jogcímen biztosított, milyen járulékalap után történik a közteherfizetés, és az adott ellátás jogosultsági feltételei teljesülnek-e. Ugyanakkor a konstrukció egyik veszélye, hogy a ténylegesen megszerzett jövedelem és a járulékalap nem mindig ugyanaz. Tehát ezen esetben is fontos, hogy ne a nettó készhez kapott jövedelem legyen az elsődleges, hanem a járulékalapot képező jövedelem.

Egyébként teljes mértékben általános szabály, hogy gyermekvállalás előtt érdemes előre tervezni munkajogi szempontból, hogy ne akkor szembesüljünk korábbi anyagi szempontból kedvezőtlen vagy rossz döntéseinkkel, amikor már késő azokon javítani.

5. Egyéni vállalkozó

Az egyéni vállalkozó nem munkavállaló. Saját nevében, saját gazdasági kockázatára folytat rendszeres gazdasági tevékenységet. Nem azért kap pénzt, mert ledolgozta az adott hónapra előírt munkaórákat, és nem is azért, mert gondját viselte egy feladatnak, hanem azért, mert saját önálló tevékenységének eredménye által bevételt szerzett. Ez az úgynevezett eredménykötelem.

Egyéni vállalkozó társadalombiztosítási státusza

Az egyéni vállalkozó lehet

2. főfoglalkozású;
3. más, 36 órát elérő jogviszony mellett vállalkozó;
4. más, 36 órát el nem érő jogviszony mellett vállalkozó;
5. nappali tagozatos hallgató;
6. kiegészítő tevékenységet végző, azaz nyugdíjas.

Az egyéni vállalkozó lehet

2. vállalkozói személyi jövedelemadó szerint;
3. átalányadózóként;
4. meghatározott feltételek mellett KATA szerint adózó

ÁFA, azaz általános forgalmi adó szempontjából lehet

2. alanyi adómentes;
3. általános szabályok szerint adózó.

Főfoglalkozású egyéni vállalkozó

A főfoglalkozású vállalkozó egyik legfontosabb sajátossága, hogy bizonyos minimum járulékalappal akkor is számolni kell, ha a tényleges vállalkozói jövedelem ettől alacsonyabb. Tehát az adókat és járulékokat legalább a minimálbér, illetve megfelelő tevékenységnél a garantált bérminimum után meg kell fizetni, ha van ekkora bevétel, ha nincsen.

Mellékállású egyéni vállalkozó

Teljesen más a helyzet, ha az egyéni vállalkozó rendelkezik olyan másik biztosítási jogviszonnyal, amely miatt nem tekintendő főfoglalkozású vállalkozónak.

A legismertebb példa: valaki heti legalább 36 órás munkaviszonyban áll, és mellette egyéni vállalkozó. Ilyenkor a vállalkozói közterhek minimumszabályai lényegesen kedvezőbbek lehetnek, és ebben az esetben nincs minimum fizetési kötelezettség. Ez az egyik legfontosabb különbség a főállású és a mellékállású vállalkozás között.

Kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozó

Azaz nyugdíjas egyéni vállalkozó. Helyzete szintén eltérő, ugyanis a nyugdíj miatt több közteher alól is mentesül. Cserébe viszont társadalombiztosítási jogosultságokat nem kap, tehát például nem mehet táppénzre.

Átalányadózó egyéni vállalkozó

Egyéni vállalkozó esetében megkülönböztetünk bevételt és jövedelmet. A bevétel, amit a gazdasági tevékenysége ellenértékeként kap, jövedelem pedig az, ami ténylegesen a mérleg pozitív nyelvén marad. Tehát a bevételből ki kell vonnunk a költségeket ahhoz, hogy a jövedelmet megkapjuk. Extrém esetben magas bevétel mellett is lehet nulla a jövedelem, vagy akár még veszteség is keletkezhet.

Az átalányadózó egyéni vállalkozó a költségeket a bevétel meghatározott százalékában számolhatja el. Egyes tevékenységek esetében a költségként a bevétel 45%-a számolható el, más tevékenységek esetében pedig 80% vagy 90% a költséghányad.

Az átalányban megállapított jövedelem tehát a bevétel 55%-a, 20%-a vagy 90%-a lesz, mely után adófizetési kötelezettség fog keletkezni.

Adómentes jövedelem

Átalányadózó egyéni vállalkozók esetében van egy úgynevezett adómentes jövedelemrész. A megállapított jövedelemnek az éves minimálbér felét el nem érő része adómentes. Vagyis, ha valaki 45% költséghányadot alkalmazhat, akkor 2026-ban 3 451 455 forint bevétel mellett 1 936 800 forint jövedelme adómentes, ez után az szja-t nem kell megfizetni. Amennyiben főfoglalkozású egyéni vállalkozóról van szó, úgy az egyéb terheket meg kell fizetni.

Vállalkozói szja szerint adózó egyéni vállalkozó

A másik választható adózási forma a vállalkozói jövedelem szerinti adózás. Itt lényegében a ténylegesen elszámolható költségek rendszerére épül a jövedelem meghatározása. Tehát nem egy fix költséghányaddal számolhatunk, hanem gyűjtögetni kell az összes költség számlát és egyesével fel kell azokat dolgozni, szembe kell állítani a bevétellel. Ez különösen akkor lehet érdekes, ha a vállalkozásnak jelentős, ténylegesen felmerülő költségei vannak. A rendszer azonban lényegesen összetettebb az átalányadózásnál. Az adózás utáni vállalkozói jövedelem alapján vállalkozói osztalékalap is keletkezhet, amely külön adózási kérdéseket vet fel. 

KATA szerint adózó egyéni vállalkozó

Ez a vállalkozói forma nagyon népszerű volt, azonban 2022-ben meglehetősen átalakították, népszerűsége ekkor csökkent, bár ettől függetlenül is még sokan választják.

Kizárólag főfoglalkozású egyéni vállalkozó választhatja ezt az adózási formát. Amennyiben valaki nem minősül főfoglalkozású egyéni vállalkozónak, a KATA hatálya alól kikerül és más adózási formát kell alkalmaznia.

Legfontosabb szabályai:

• tételes adója havonta 50 000 forint;
• kifizetőtől származó bevétele nem lehet, tehát csak magánszemély részére állíthat ki számlát;
• legalább 36 órát elér munkaviszonynak kell lennie;
• éves keretösszege 18 millió forint;

Egyik lényeges hátránya ennek az adózási formának, hogy társadalombiztosítási ellátások, valamint nyugdíj szempontjából rendkívül alacsony alapot biztosít. Sőt, nyugdíjnál nem csak a nyugdíj alapja lesz kevés, hanem egy KATA-ban töltött év nem lesz egyenlő egy év szolgálati idővel.

Munkaviszonyban töltött évek esetében az évek és a jövedelem is 100%-ban számít a szolgálati időbe és a nyugdíj alapjába. KATA adózás esetén nem a valós jövedelmet, hanem egy törvényileg meghatározott összeget vesznek figyelembe. Ha belegondolunk ez logikus, ugyanis munkaviszony esetében bármennyi is a jövedelmünk, az után 100%-ban megfizetjük a társadalombiztosítási járulékot. KATA esetében viszont csak egy fix 50 000 forintos adót fizetünk, tehát nem várhatjuk el, hogy a jövedelmünket, legyen az bármekkora, egy fix, viszonylag alacsony adófizetés mellett 100%-ban beszámolják.

A konkrét számok KATA esetén az alábbiak: Havi 50 000 forintos adó megfizetése a nyugdíj szempontjából havi bruttó 108 000 forintos jövedelemnek felel meg. Mivel ez nem éri el a minimálbért sem, ezért ezeket a hónapokat/éveket csak arányosítva tudják szolgálat időként figyelembe venni. 2026-ban egy KATA adózásban töltött év csak 0,33 évnek felel meg szolgálati időként. Tehát 3 év KATA után lesz 1 év szolgálati időnk.

6. Egyszerűsített foglalkoztatás – EFO

Az egyszerűsített foglalkoztatás úgynevezett atipikus munkaviszony. Nem megbízás, nem vállalkozás, nem fekete munka, hanem egy egyszerűsített szabályok alá tartozó munkaviszony.

Tipikusan mezőgazdasági idénymunkára, turisztikai idénymunkára, alkalmi munkára és filmipari statiszta alkalmi munkájára alkalmazható. Célja, hogy rövid időre, egyszerűbb bejelentés és kevesebb adminisztráció mellett lehessen munkát végezni.

Előnye a munkáltatóknak

Egyszerűsített közteherviselés: alkalmi munkánál 4 800 Ft/fő/nap, mezőgazdasági idénymunkánál az első 120 napra 2 400 Ft/fő/nap, további 90 napra 3 600 Ft/fő/nap, filmipari statisztánál pedig 9 700 Ft/fő/nap a fizetendő adó a munkabéren felül.

Előnye a munkavállalónak

A napi összeg meghatározott része adómentes, azon felül viszont a magánszemélynek az szja bevallásában személyi jövedelemadót kell fizetnie. 

Hátránya

Az egyszerűsített foglalkoztatott nem minősül biztosítottnak. Nyugellátásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra (üzemi baleset esetén) és álláskeresési ellátásra szerez jogosultságot.

A nyugdíjba – hasonlóképpen a KATA-hoz – szintén nem a teljes jövedelem számít.

Törvényben meghatározott nyugdíjszámítás alapját képező jövedelmek mértéke 2026-ban:

• mezőgazdasági idénymunkánál a tárgyhó első napján érvényes minimálbér 2,1 százaléka, azaz 6.800 forint naponta;
• mezőgazdasági idénymunkánál a százhúsz napot követő további kilencven nap időtartamra a tárgyhó első napján érvényes minimálbér 3,15 százaléka, azaz 10.200 forint naponta;
• turisztikai idénymunkánál a tárgyhó első napján érvényes minimálbér 2,1 százaléka, azaz 6.800 forint naponta;
• alkalmi munkánál a tárgyhó első napján érvényes minimálbér 4,2 százaléka, azaz 13.600 forint naponta.

Gyermekvállalás előtt különösen fontos átgondolni a hosszabb ideig tartó egyszerűsített foglalkoztatást, különösen, ha főállás nincs mellette.

Cikkünk utolsó részében beszélünk a jogviszonyok szja bevallásra gyakorolt hatásáról valamint arról, hogyan válasszunk megfelelő jogviszonyt.