Szabadság – Év végén és az újévben

A munkavállalónak a munkában töltött idő után szabadság jár. A szabadságok számát a Munka törvénykönyve szabályozza. Az alapszabadság mindenkinek 20 nap – egy teljes évre vonatkozóan –, amihez különböző pótszabadságok adódhatnak. A törvény azt is pontosan leírja, hogy a szabadságokat hogyan és mikor kell kiadni.

Nézzük most meg mi a teendő az év végi szabadságokkal?

Legfontosabb alapvetés, hogy a szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. Évente 7 munkanap szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, maximum 2 részletben. A szülői- és az apa szabadságot teljes mértékben a munkavállaló kérésének megfelelően kell kiadni.

Év végén a legtöbb munkahelyen karácsonyi, két ünnep közi leállások vannak. Mi a helyzet akkor, ha a munkavállalónak már nincs elég szabadsága?  

Mivel a szabadságot a munkáltató adja ki, így elsősorban az ő felelőssége az, hogy jól ossza azt be. Ha úgy alakul, hogy év végére már nincs a munkavállalónak elég napja, amit felhasználhat, de a leállás kötelező – ebből adódóan a munkáltató nem tud munkát biztosítani a munkavállalónak – állásidőt kell, hogy fizessen. Nem igazolatlan távollét és nem is igazolt nem fizetett távollét. A munkavállaló dolgozna, de nem tud, mert leállás van. Szabadságot a munkáltató már nem tud kiírni, mert év közben többet adott ki, mint „kellett volna”. Így nincs más megoldás, csak az állásidő.

És mi a teendő akkor, ha több szabadság maradt bent?

Gyakran előfordul az is, hogy a nagy hajtásban nem sikerül minden szabadságot kiadni és több marad bent, mint amennyit az év végi leállás igényel. Szerencsére erre is van megoldás, hiszen bizonyos feltételek mellett át lehet vinni szabadságot a következő évre.

Nos, főszabály szerint a szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

• Első könnyítés, hogy ha a munkaviszony október 1-jét követően kezdődik, akkor az összes szabadságot a következő év március 31-ig kell kiadni.

• Ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett kiadni a szabadságot esedékességének évében, akkor az ok megszűnését követő 60 napon belül kell kiadni. Ilyen eset például az is, amikor a szülő visszatér a munkába gyermeke gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságáról.

• Az esedékességének évében kiadottnak kell tekinteni a szabadságot akkor, ha az igénybevétele még tárgyévben megkezdődik és legfeljebb 5 nap nyúlik át a következő évre. Tehát büntetlenül átvihetünk 5 munkanap szabadságot a következő évre, ha például december 27-től folyamatosan szabadságon vagyunk 2024. január 8-ig. (Általános munkarendet feltételezve.)

• A munkáltatónak kivételesen fontos gazdasági érdek vagy működését közvetlenül és súlyosan veszélyeztető ok esetén további lehetőségei vannak: a szabadság kiadását legfeljebb 60 nappal elhalaszthatja, a már megkezdett szabadságot megszakíthatja és kollektív szerződés esetén az éves szabadság egynegyedét legkésőbb következő év március 31-ig adhatja ki.

• Külön megállapodás esetén lehetőség van arra, hogy az életkor után járó pótszabadságot a következő év végéig átvigyük. Ezt a megállapodást azonban minden évben újra meg kell kötni, ha valamelyik fél élni szeretne vele.

Amit semmiképpen nem lehet csinálni az a szabadság megváltása, kifizetése. Erre egyetlen esetben van lehetőség: a munkaviszony megszűnésekor. Természetükből fakadóan az apasági szabadságot és a szülői szabadságot viszont még akkor sem lehet megváltani. Mindkettőt „tovább lehet vinni” a következő munkahelyre.

Új év, új számítás

Év elején minden munkáltató feladata a szabadságok számának újbóli megállapítása.

A szabadságok számát teljes évben fennálló munkaviszonyt feltételezve kell megállapítani – ha szükséges arányosítani, azt majd akkor elvégezni amikor aktuális lesz, például egy esetleges munkaviszony megszűnés esetén. Mindenkinek jár ismét a 20 nap alapszabadság és minden pótszabadság, amire jogosult. Amennyiben volt, hozzá kell számítani az előző évről áthozott szabadságot is.

Aminek mértéke szintén újraindul, az a betegszabadság. Betegség esetén az első 15 munkanapra nem táppénzt, hanem betegszabadságot fizet a munkáltató. Ez a 15 nap minden évben és minden munkaviszonyban újraindul, természetesen év közben történő váltás esetén arányosítva.