2024. 18. hét – Heti PénzPiac – Széttartó párhuzamok

A világgazdaság működését hosszú évtizedek óta meghatározó folyamat a globalizáció. Ennek nyomán a korábban csak nemzetiként funkcionáló vállalkozások is átléptek az országhatárokon, és fokozatosan, egyre mélyebben integrálódtak a nemzetközi ellátási- és termelési láncokba.

Jól látható trend volt az 1980-1990-es években és főként a 2000-es évek első évtizedében, hogy az iparosodott gazdaságok felől a feltörekvők irányába épültek ki a gyártási- és szolgáltatási kapcsolatok.

A nemzetek közötti együttműködéssel mindenki jól járt: a fejlett országok fogyasztói egyre olcsóbban kapták meg a megszokott termékeket, a cégek pedig kedvezőbb feltételekkel tudtak gyártatni a távoli országokban, ami folyamatosan javuló hatékonyságot és tartósan magasabb profitszintet jelentett. A gazdag „anyaország” is nyert a folyamaton: a kapacitások egy része ugyan áttelepült a fejlődő országokba, de a magasabb szintű technológiát alkalmazók maradtak. A választópolgárok egyre magasabb életszínvonalon éltek, mert munkajövedelmük egyre csak nőtt, eközben pedig folyamatosan alacsony áron jutottak hozzá a keleti importtermékekhez. Ez pedig tartósan alacsony inflációt is jelentett.

A fogadó országokba betelepülő beruházások nyomán munkahelyek keletkeztek, ami az ott élők életkörülményeit javította. Az épülő gyárakkal, üzemekkel együtt érkező technológiák elősegítették a helyiek tudásbeli fejlődését, melynek nyomán saját iparukat és szolgáltatási ágazataikat is fejleszteni tudták.

A globalizáció erősödése a 2010-es évek végéig tartott. Ekkorra már szinte óramű pontossággal működő rendszerként funkcionált a világ gazdasága. Az egyes országok, de még a nagy régiók teljesítménye is egymással összehangoltan változott. A gazdasági ciklusok hullámai szinte egyszerre jelentkeztek mindenhol.

A világjárvány kitörése miatt elrendelt gazdasági lezárások azonban rámutattak ennek a finomhangolt szerkezetnek a gyengeségeire. A globális szállítási- és gyártási kiesések hatására megváltozott a cégek hozzáállása a „végtelen hatékonyságnöveléshez”, előtérbe került az ellátási biztonság.

A gazdag országok cégei elkezdték visszatelepíteni a beruházásokat a fejlődő országokból, vagy egyszerűen csak az új kapacitások kiépítésénél inkább közeli helyszíneket választanak. Ennek a folyamatnak viszont az is a következménye, hogy a konjunktúra fázisok elválnak a nagyobb gazdasági zónák, de még a közeli országok esetében is.

Az elmúlt három évben az infláció volt a világ figyelmének középpontjában, pedig a háttérben az előbbiekben említett gyökeres gazdasági változások zajlottak.

A globális termelési leválás és a két éve kirobbant orosz-ukrán háború következményeként az európai országok érzékenyen reagáltak az épp csak újból beinduló növekedési periódusra. Az öreg kontinens gazdaságai szenvednek, a konjunktúra gyengélkedik, a piaci szereplők nem látják fényesnek a jövőt.

Az amerikai kontinensen azonban a gazdasági mutatók kivételes erőről árulkodnak, melyet még a korábbiakhoz képest igen szigorúvá vált pénzpolitika sem tudott eddig megtörni.

A kamatok jelenleg magasan vannak az euróövezetben és az USA-ban is. Az infláció elleni csatában azonban közelebb áll a győzelemhez az EKB, mint a Fed. Így adott a lehetőség az európai jegybank számára, hogy amerikai társintézménye előtt kezdjen hozzá a finanszírozási költségek faragásához. Olyannyira meg is előzheti őt, hogy akár többször is negyed százalékponttal csökkenhet az euró kamatszintje, mire a dollár „gazdáinál” előkerül végre az olló.

Az előbb felvázolt forgatókönyv viszont azt vetíti előre, hogy az amerikai deviza egyre vonzóbbnak fog látszani a nemzetközi pénzügyi befektetők körében, míg az európai közös pénz kevésbé lesz csábító számukra.

Ennek a trendnek egyenes következménye lehet – közgazdasági szófordulattal élve: „minden más változatlansága mellett” – az attraktív kamatot kínáló pénz nem kívánt felértékelődése. Elemzők és a Fed szerint ezt meg kell akadályozni, mert a múltban a dollár túlzott erősödése az eladósodott fejlődő országokat bajba sodorta. Ezek a baljóslatú emlékek arra sarkallják a világ vezető jegybankját, hogy a tartósan magasan maradó kamatokat ellensúlyozza más monetáris politikai döntéseivel. Az infláció elleni harcot azonban továbbra is vívnia kell az emelt szinten tartott finanszírozási költségekkel, ami az előrejelzések szerint akár még további egy évet is igénybe vehet.,

Magyarország

A héten jó híreket kaptunk a hazai gazdaságból:

A márciusi termelői árindex éves szinten 3 százalékos mérséklődést mutatott. Ez az érték a továbbiakban is segítheti az itthoni fogyasztói infláció alacsony szinten maradását.

A feldolgozóipari cégek hangulatindexe az előző havi kedvező adat után áprilisban is a bővülést mutató tartományban maradt.

Az első negyedéves GDP adat pedig éves 1,1 százalékos növekedést mutatott.

A forint az elmúlt hetek bizonytalansága után végre némi erőt villantott, az euróval szembeni árfolyam a 392-es szintről 389 környékére erősödött.

Európai Unió – eurózóna

A napvilágot látott gazdasági adatok vegyes képet festenek az euróövezetről:

A vállalkozások jövőbeli várakozásai és hangulata továbbra is inkább gyengélkedő konjunktúrára utal.

Az első negyedéves GDP számok azonban 0,4 százalékos éves növekedésről tanúskodnak.

Az infláció áprilisban az előző havival megegyezően, 2,4 százalékon állt, a maginfláció pedig 2,7 százalékra mérséklődött.

Az első kamatcsökkentés júniusra várt időpontja egyre biztosabbá válik. A bizonytalanságot inkább a további lépések időzítése és ütemezése jelenti a piac számára.

Az amerikai és európai monetáris politikák várható széttartása ellenére az euró dollárral szembeni kurzusa egyelőre nem távolodott el egyik irányban sem az 1,07-es értéktől.

USA

A legfrissebb statisztikák alapján az amerikai gazdaság eddigi tendenciái folytatódnak:

A munkaerőpiac továbbra is feszes, csak a fluktuációra utaló adatok mutatnak némi mérséklődést.

A feldolgozó- és gyáripari szektorok cégeinek hangulatindexe még mindig zsugorodó közeljövőbeli teljesítményre utal.

A munkaerőköltségek viszont a várt felett, és az inflációt meghaladó mértékben növekedtek.

A Fed a héten ismét a kamatok szinten tartásáról döntött. A monetáris döntéshozók elégedetlenek az infláció eddigi csökkenésének mértékével és dinamikájával, ezért továbbra is a szigorú kamatpolitika mellett foglalnak állást.

A teljes heti pénzpiaci összefoglaló az Adózóna oldalán olvasható.

Ha könyvelői, adószakértői vagy bérszámfejtői segítségre van szüksége, kérjen ajánlatot és megbeszéljük hogyan tudunk együtt dolgozni.